Főoldal

    Események

    Felvételek

    Cikkek

    Galléria

    Hitvallásunk

    Online Biblia

    Vendégkönyv

    Facebook

    Bejelenkezés



A dalai lámáról


Nem mi írtuk, a cikk karizmatikus.hu -n jelent meg.




A Tibetből származó, mosolygó istenkirály hosszú ideje a világ egyik legismertebb személyisége. Mióta 1989-ben a dalai lámának ítélték a béke Nobel-díjat, a buddhista vezető mindenütt szívesen látott vendég. 2000 őszén hazánkba is ellátogatott, ahol nemcsak két nagyszabású rendezvény előadója volt a Nemzeti Sportcsarnokban, hanem Pannonhalmán magas rangú katolikus egyházi vezetőkkel is találkozott közös imára és eszmecserére.

Gautama Buddha tanítását gyakran pozitív keleti ellenmodellként állítják szembe a nyugati dekadens racionális kultúrával. Míg a keresztény Nyugat kizsákmányolást és háborút hozott, a buddhizmust a szabadság és béke jelképének tekintik. A nyugati kereszténység önzésével, nyugtalanságával, pökhendiségével és materializmusával szemben dicsérettel illetik a keleti, buddhista meditációt, beleérzést, nyugodtságot és szerénységet.

Egyes hírességek élen járnak ebben. Sharon Stone, Tina Turner, Meg Ryan, Shirley MacLaine, Richard Gere mind Buddha tisztelőiként lépnek fel, és hallatják hangjukat világszerte. A buddhizmus legfontosabb képviselője és központi alakja azonban Tendzin Gjaco, a 14. dalai láma. A Tibetből Indiába menekült és ott élő vallási vezetőt sokak szerint valamennyi ismert pozitív jelző megilleti: egyidejűleg türelmes, alázatos, tisztelettudó, szerény, jó humorú, toleráns, gyengéd, szívélyes. Imázsa vakítóan fehér: sokan korunk kiemelkedően nemes személyiségének tartják.

Hívei egyfajta istenségként tisztelik, az élő Buddhaként. A lámaista tanítás szerint benne inkarnálódik a legfenségesebb, legnagyobb Buddha. Egy ideál hús-vér formában. Tibetiek, mongolok, kínaiak, de egyre több nyugati ember is egy új kor előfutárát látja benne, a modern messiást.

Mára azonban csorbát szenvedett a dalai láma feddhetetlensége. Az utóbbi hónapokban Nyugaton számos kritikus hangvételű könyv jelent meg, melyek teljesen más fényben láttatják a tibeti buddhizmust és annak szellemi fejét. E könyvek szerzői egykori buddhisták vagy a dalai láma hajdani odaadó hívei. A minden bizonnyal legbehatóbb kritikát Victor és Victoria Trimondi alias Mariana és Herbert Röttgen vetették papírra. Könyvük (Der Schatten des Dalai Lama- Sexualitát, Magie und Politik im tibetischen Buddhismus = A dalai láma árnyoldala - Szexualitás, mágia és politika a tibeti buddhizmusban, Patmos Verlag) átfogó képet ad a buddhizmus hátteréről, amely Nyugaton teljesen ismeretlen.

Herbert Röttgen kultúrakutató a nyolcvanas években a dalai láma könyveinek kiadásával foglalkozott, és kongresszusokat szervezett, melyeken a tibeti egyházfejedelem és más vallások képviselői egyebek között a vallások közötti dialógusról cseréltek eszmét. Ám a Röttgen házaspár azóta pálforduláson ment át, amit egy interjúban így írtak le: „Amikor hat évvel ezelőtt elkezdtünk dolgozni a tibeti buddhizmusról készülő könyvünkön, még meg voltunk győződve arról, hogy az a tolerancia, azok az etikai értékek, elképzelések és az a békeszemlélet, amelyeket a dalai láma fellépéseiből ismerünk, szavahihetőek, és iránymutatók lehetnek. Miután azonban behatóan tanulmányoztuk a tibeti történelmet, a lámaista rítusokat, a lámaizmus valláspolitikai szándékait és a menekült tibetiek közötti társadalompolitikai helyzetet, teljesen más végkövetkeztetésre jutottunk: Olyan fundamentalista, zsarnoki, harcias, torz szexualitású kultúra körvonalazódott előttünk, amely összeegyeztethetetlen az európai hagyományok humánpolitikai alapelveivel."

A szerzők 816 oldalon szolgálnak részletekkel a tantra- és mandala-gyakorlatról, a dalai láma Mao Ce-tunggal, továbbá a tokiói metróban elkövetett mérgesgáz-merénylet miatt később halálra ítélt Soko Aszaharával, valamint hajdani SS-tagokkal és újfasisztákkal ápolt kapcsolatairól és még sok mindenről, ami sötét árnyékot vet a dalai láma fényes alakjára.

Ki gondolná például, hogy a béke Nobel-díj viselője és a vallások közötti tolerancia élharcosa éppen Palden Lhamót, ezt a szörnyű női istenalakot tiszteli védőszentjeként? A buddhista hagyomány szerint ez az istenség saját kezűleg ölte meg a fiát, mert az nem akarta felvenni a buddhista hitet. Végül halott fia lenyúzott bőrével vonta be öszvérének a nyergét. Palden Lhamo egy véres tavon át vágtat, s kész rá, hogy a buddhista tan minden ellenségét megsemmisítse.

Egy másik borzalmas démon, a hajdani mongol hadiisten, Pehar Necsung is a dalai láma spirituális szövetségeseihez tartozik. O a dalai láma személyes jós-istene, akit fontos döntései előtt megkérdez. Pehar Necsung egyidejűleg a száműzetésben működő tibeti kormány hivatalos állami orákulumának is számít.

A könyv tekintélyes részét a tibeti buddhizmus okkult hátterének megvilágítására szentelte a Röttgen házaspár. Itt kitérnek a dalai láma „mandala-politikájára" is. A mandalákat, ezeket a titokzatos rajzokat vagy alakzatokat felénk a keleti hagyomány értékes műalkotásainak tartják, sőt rajzgyakorlatként megjelennek óvodákban, iskolákban is. Ám a buddhizmusban ezek egy okkult hatalmi politika eszközeiként szolgálnak. A lámák, a buddhizmus okkultizmus-szakértői, azért rajzolnak vagy építenek fel mandalákat, hogy ezzel buddhákat, istenségeket vagy aszurákat (démonokat) tudjanak segítségül hívni. Ezek aztán a mandalapalotában üthetik fel szálláshelyüket. A tibeti buddhizmus mágikus világképében egy mandala hatással van azokra a személyekre is, akik azt megszemlélik, valamint arra a régióra, ahol elhelyezték. A legerőteljesebb mandala az ún.. kalacsakra-homokmandala. Néhány nappal annak elkészülte után a kalacsakra mester, a dalai láma szétrombolja azt. Ezáltal maga válik ezzé az istenséggé (vagy ezzé a démonná), rendelkezik annak erői fölött, azaz uralja azt. A szerzőházaspár leírása szerint a dalai láma a világon sok helyütt állíttatott már fel mandalákat okkult hatalmi politikája megvalósítására. Ezek célja, hogy segítsenek az adott helyen érvényre juttatni a buddhista világuralmat. A mandalapolitikához társulnak olyan ártatlan tömegrendezvénynek álcázott okkult kalacsakra-beavatások, mint amilyen egy 2002-re tervezett találkozó lesz, amikor is a világ minden részéről buddhisták ezreit várják az ausztriai Grazba.

Ennek a mágia eszközét használó kalacsakra-politikának a célja a tibeti buddhizmus világuralma minden máshitű megsemmisítésével, bizonyítják könyvükben Röttgenék. Ezt a dalai láma nyilvánosan ugyan sohasem ismerné el, mégis félreérthetetlenül ezt tanúsítja számos buddhista írás és a kalacsakra-tantra (tantra = szent szövegek) rituáléja.

Hogy a világuralomra való törekvés semmiképpen sem csupán régi írásokban lelhető fel, azt mutatja az amerikai Robert Thurman új könyve is (Revolution von innen- Die Lehren des Buddhismus oder das vollkommene Glück = Forradalom belülről - A buddhizmus tanai avagy a tökéletes boldogság, Econ Verlag). Thurman pedig nem akárki. Ő az első nyugati személy, akit a dalai láma kezdeményezésére tibeti szerzetessé avattak. Ma Thurman a dalai láma szócsövének számít az USA-ban, és a Time hírmagazin szerint az USA legbefolyásosabb embereinek egyike. Thurman ebben a könyvében nyíltan „világméretű buddhokrácia", egyfajta tibeti mintára működő globális szerzetesdiktatúra felállítását követeli. A buddhokrácia magát tekinti az egyetlen világvallásnak, s nem tűr meg maga mellett semmilyen más vallási irányzatot. Benne egyesül a politikai és szellemi uralom. Az egyetlen egységet képező világegyházat és világállamot egy szerzetesi klérus vezeti, melynek az élén a világuralkodó áll, aki egy inkarnálódott Buddha, egy a földön élő istenség.

Mariana és Herbert Röttgen napjainkban azon kevesek közé tartozik, akik nyíltan és bátran kimondják, amit sokan el sem tudnak hinni. Könyvük egyik fejezetében a szerzőházaspár rávilágít arra, hogy a dalai láma az ökumenizmus vizein evezve kísérel meg egyre nagyobb befolyást szerezni a buddhizmusnak. Így például ő az egyik elnöke a Világvallások Parlamentjének. Évtizedek óta konkrét közeledés figyelhető meg a buddhizmus és a kereszténység között. 1999-ben a genfi Kálvin templomban egy ökumenikus istentisztelet keretében rangos vallási képviselők előtt prédikált a tibeti istenkirály. Aki vallási harcokat folytat, az nem váltja valóra a saját hitét - hangoztatta bárányszelíden a dalai láma, akinek a védőszentje a vérengző istennő.

„Nyugaton az a dalai láma módszere, hogy »a jobb keresztény« képében tetszeleg" -véli a Röttgen házaspár. Ellenstratégiaként „a lámaizmussal, Tibet történelmével és a dalai lámával kapcsolatos becsületes, részletes, objektív, érzelmi töltés nélküli és folyamatos felvilágosítást, valamint a buddhizmus árnyoldalairól szóló információkat" ajánlanak. Az ily módon napvilágra kerülő tényeknek elegendőknek kellene lenniük arra, hogy ezentúl ne hódoljunk be az ilyen manipulációnak.

Végül még egy az idea spektrum keresztény hírmagazinban megjelent olvasói levélből idézünk, melyben Rüdiger Kunz, a müncheni Forum Kritische Psychologie e.V (= kritikai pszichológiai fórum) képviseletében olyan tényeket sorol fel 8 pontba foglalva, amelyek más fényben láttatják a tibeti buddhizmust:

1. A dalai láma hittestvérei előtt a buddhizmus abszolút elsőbbségét képviseli minden más valláshoz viszonyítva, míg pl. 1993-ban a müncheni evangélikus nagygyűlésen kölcsönös toleranciát és elismerést prédikált.
2. A dalai láma olyan merev vallási rendszert képvisel, amely emberhez nem méltó behódolási rítusokkal megtűzdelt zavaros szellem- és démonhitből áll.
3. Ebben a rendszerben a nők eleve hátrányos helyzetben vannak, semmilyen magasabb beavatásban nem lehet részük.
4. A dalai láma nőt megvető, tantrikus szexuális gyakorlatot alkalmaz, míg Nyugaton a cölibátusban élő szerzetes látszatát kelti..
5. A dalai láma helyeselte az indiai atomkísérleteket, miközben Nyugaton az atomerő ellenzőjének adja ki magát.
6. A dalai láma igenli az elítéltek veréssel történő büntetését.
7. A dalai láma baráti kapcsolatban áll jobboldali ezoterikus körökkel.
8. A dalai láma kapcsolatot tart fenn régi (és új) nácikkal, pl. egészen a 90-es évekig a háborús bűnös Rudolf Bergerrel, aki 1938/39-ben a tibeti SS-expedíció résztvevője volt.
(A cikk az ETHOS folyóirat 2001/1. számában olvasható)

2010. szeptemberi budapesti látogatása kapcsán készült az alábbi írás:

A dalai lámáról, kezdőknek és haladóknak a hitben

"Biztos tehát, hogy nem akar téríteni? Én nagyon kétlem.
Hallottam, ezeknek az előadásoknak a végén szoktak valami szertartást, áldást, szertartáshoz használt teát ilyesmit végezni, osztogatni, amivel a gyanútlan ember rejtett beavató szertartáson vesz részt, ha elfogadja... Ha ez valóban igaz, márpedig megbízható személytől hallottam, akkor itt szó sincs térítésmentességről.
A programban lévő "Csenrézi (A Szeretet Buddhája) meghatalmazás és áldás" minden valószínűség szerint az a rejtett beavatási rítus, amiről fentebb szó volt. Nem akar téríteni?!" (részlet a cikkből)

A Kalacsakra Tantrával és a Sambhala mítosszal kapcsolatos kérdések kritikai fóruma
(Victor és Victoria Trimondi alias Mariana és Herbert Röttgen egy másik írása)





Dátum: 2015.09.22 14:02:14
Érdekességek

A dalai lámáról
Legyél Te is élet párti
A Frigyláda felfedezése?
Teremtés kontra evolúció
Ajánló